Isten éltesse Tóth Feri bácsit!

Bár hivatalos nevén Dr. Tóth Ferenc, ezt a formát még szakmai körökben is ritkán hallani. Hiszen ő egyszerűen (és nagyszerűen) “csak” (Tóth) Feri bácsi. A mi Feri bácsink.

1928. január 4-én látta meg a napvilágot Makón, s itt, szülővárosában tanult egészen a gimnáziumi évek végéig. Érettségi vizsgát 1947-ben, a mai József Attila Gimnáziumban (akkor Csanád Vezér Gimnázium) tett, ezt követően pedig a szegedi bölcsészkarra járt magyar-történelem szakra. Itt 1952-ben szerzett tanári diplomát. Ezután tanított egykori középiskolájában, volt tanársegéd és könyvtáros az egyetemen, 1976-ban szerezte meg doktori fokozatát, s 1964-től 1988-ig pedig a szintén József Attila nevét viselő múzeum muzeológusa és igazgatójaként működött.
Ezek azok a tények, amelyeket bárki megtudhat a róla – életéről és munkásságáról – írott összefoglalókban. E köszöntőnek azonban elsősorban nem a tények és számok felsorolása a célja.

Aki akár egyszer is találkozott Feri bácsival, és részesülhetett abból a derűből, intelligenciából és humorból, ami belőle árad, szerencsés ember. Korosztálytól függetlenül közvetlen stílusban, nagy érdeklődéssel fordul beszélgetőpartnere felé, és bárhol is találkozzunk vele, biztosak lehetünk benne, hogy Makó városáról mindig eggyel több érdekességet tudunk meg. A makóiak ismerik a mondást, hogy

“amit Feri bácsi Makóról nem tud, az nincs is.”

És ez – számba véve a temérdek publikációt (benne a hatkötetes monográfiával) – bizonyára így is van.

Bár 1988-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, az elmúlt 30 év sem telt tétlenül: a mai napig publikál (például 10 éve jelent meg a Makó Monográfiája 3. kötete, a Makó néprajza), illetve korábbi cikkeit, írásait adja ki gyűjteményes kötetek formájában (pl. Makó igézetében).
Bálint Sándor (a “legszögedibb szögedi”) óráit is hallgatta az egyetemen, s munkásságában felfedezhető az a fajta lokálpatriotizmus, ami az egyik legnagyobb hazai néprajzkutatónkat is jellemezte.

Nem véletlen, hogy Feri bácsit a “legmakaibb makai”-ként emlegetik.

Munkássága – mondhatni – négydimenziós: hiszen ott van benne a tanár, a helytörténész, a néprajzkutató és a muzeológus.
Tevékenysége folytán “Makó gazdagabb lett a mai múzeumépülettel, a skanzennel, az Espersit-házzal és az ópusztaszeri hagymásházzal”.* Ezek ma is megtekinthetők, az Espersit-ház például szinte változatlan formában; az 1979-ben összeállított József Attila-tárlat kétszeres időutazás: egyrészt a századforduló, illetve a 20. század első fele Makójának pezsgő irodalmi élete tárul elénk, másrészt az a rend, ahogyan Feri bácsi létrehozta a kiállítást 40 évvel ezelőtt.

Egyesületünk elődjének, a Szirbik Miklós Társaságnak alapítója volt, most pedig, az újjáalakult, s Szirbik Miklós Egyesületként működő szervezetünknek tiszteletbeli elnöke. Munkássága, szemlélete, emberségessége, lokálpatriotizmusa, fáradhatatlan aktivitása mindannyiunk számára követendő példa.

Isten éltesse sokáig Feri bácsit!


Kép forrása
sulinet.hu

* Forgó Géza Facebook-bejegyzése 2018. január 4-én.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s