A gyufa

„Az öreg fölnézett rá, azután belenyúlt a tarisznyába.

  • Várj csak, valami még van itt a számodra.

Egy papírba göngyölt csomagot húzott elő. Öreges lassúsággal bontotta föl. Kis színes skatulyácskák voltak a csomagban, papírzacskók mindenfélék.

  • Ezeket küldik neked, Nuca. A papirosban színes cukor van, emitt meg valami szappanféle. Ezek a skatulyácskák meg amolyan úri huncutság, tűzszerszám helyett. Ide nézz! Egy ilyen fácskát kivesz az ember, oszt végighúzza a skatulyácska oldalán, így ni…né! Itt a láng!

A gyufa sercegve égett az ujjai között, azt nézték mind a ketten.

  • Itt van, fogjad! Az a neve, hogy biztonsági gyújtó. Rá van írva. Ne!

Az asszony átvette a holmit, és félre tette a kemence sarkára.

  • Ne tedd a tűzhöz, mert meggyullad – figyelmeztette Birtalan.

Fölkelt és föltette az egészet a polcra. Azután visszaült szembe az öreggel…”

Acrobat dokumentum-page-001A Magyar Nemzeti Levéltár Makói Levéltárának tanácsi iratai között leltem rá a gyufára vonatkozó anyagra 1899. május 16-i dátummal.

Ebből az anyagból kitűnik, hogy a „Temesvári Első Gyufagyár” a bevételének 5%-át átadta az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) kulturális céljai megvalósításához. Ezért az egyesületnek érdeke fűződött ahhoz, hogy növekedjék a gyufagyár forgalma, nőjön annak bevétele. A céljukat úgy kívánták elérni, hogy a megyeszékhelyek városaiba levelet írtak a polgármestereknek, amelyben leírták a céljaikat, küldtek ismertetőt a gyufáról, valamint hivatkoztak arra a polgármesterre, aki felkarolta a szándékukat.

Makón „Nagyságos Széll György Polgármester Urnak” címezték a levelüket és hivatkoztak „Veszprém Vármegye főispánja dr. Fenyvessy Ferencz Úr Ö Méltósága vármegyéjében bevezetett, midőn politikai közigazgatási és társadalmi hatásköre egész területén köriratokkal és illetve levelekkel hívta föl a figyelmet az EMKE-gyufák fogyasztására….”

A fogyasztási felhívás Makón abból állt, hogy az irat hátoldalán aláhúzva a következőt jegyezték: ”Közlendő a főtéri nagyobb fűszerüzletek és dohányárusítókkal.” Az iraton grafittal 43 név szerepel. Talán ők rendelhettek a gyufából. A rendelt mennyiséget nem jelezték.

Talán egy saját tapasztalattal kiegészítve még. Az 1950-60-as években is kevesebb gyufát használtak az emberek, mint most a vezetékes gáz használata óta. Régen általános szokás volt az, ha valahol már égett a tűz, pl. a sparheltban, onnan vettek lángot egy megsodort  papír csíkkal, fidibusszal (gyújtóeszköz). A konyhából a begyújtáshoz vaslapátra vettek a tűztérből égő fát és vitték a szobai kályhába a begyújtáshoz. “Tüzet viszek, lángot viszek….”

Szabó István Antalné


Források

Wass Albert: A Funtineli Boszorkány, Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2005. II. kötet 85. oldal

MNL CSML Makói Levéltára: 5169, Makó Város Tanácsának iratai, 1899. május 16.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s